HÍREK

2017-11-20

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11

[2015-03-15 16:35]

Give Me STEAM! Előadások Pécsett

2015. március 25-én két előadást tartok a Pécsi Tudományegyetemen az élményközpontú matematika-oktatás lehetőségeiről. A délelőtti előadás elsősorban neveléstudományi doktori hallgatóknak szól, a további érdeklődőket a délután 17 órakor a PTE Művészeti Kar Liszt Termében megrendezett előadásra szeretném meghívni. Az előadásokra az ERASMUS+ oktatói csereprogram ad lehetőséget. Köszönöm szépen a meghívást Ambrusné Kéri Katalinnak, Bredács Alice-nek, Orbán Jolánnak, Jenei Sándornak és Mekis Jánosnak, valamint köszönet illeti Galántai Lászlót is a szép plakátért.

Hozzászólások  (0)

 


[2015-02-02 12:29]

Előadás a Cambridge-i Egyetem ′PLACE′ sorozatának vendégeként, hamarosan...

Köszönet Pam Burnard-nak és Lavicza Zsoltnak a meghívásért!

Hozzászólások  (0)

 


[2015-02-02 11:11]

Adventures on Paper! Új matematikai-művészeti feladatgyűjtemény a matematika élményközpontú oktatásához: ingyenesen letölthető!

 

Kristóf Fenyvesi-Ilona Oláné Téglási-Ibolya Szilágyi:
INTRODUCTION
Adventures on paper: nem csak matematikaórára!
2012 őszén Ausztria, Belgium, Finnország, Magyarország és Szerbia nyolc intézményének összefogásával indult útjára az Európai Unió által támogatott Visuality & Mathematics – Experimental Education of Mathematics through Visual Arts, Sciences and Playful Activities című Tempus projekt. A két évig tartó nemzetközi vállalkozás egyik fő célkitűzése olyan oktatási tartalmak, módszerek és taneszközök kifejlesztése volt, amelyek hozzájárulhatnak a matematika élményközpontú oktatásához, ezáltal is vonzóbbá és szerethetőbbé téve a sok diák által nehezen megközelíthetőnek vagy éppenséggel unalmasnak tartott területet. Matematikusok, képzőművészek, oktatási szakemberek, gyakorló tanárok és egyetemi hallgatók által alkotott interdiszciplináris közösségünkkel a matematika kulturális kontextusának kreatív, játékos újrafelfedezésére törekedtünk. Egyrészt a matematikai és a művészeti tartalmak összekapcsolására tettünk kísérletet, másrészt pedig arra, hogy a felső tagozatos és a középiskolai matematika tananyag néhány központi elemét a mindennapi életből vett problémák köré szervezzük. 
Jelen kiadványunk egy olyan oktatási eszköztár, amely mindenekelőtt a matematikai ismeretek és a kreatív, képzőművészeti alkotótevékenység játékos formában is feldolgozható összefüggéseire hívja fel a figyelmet. Az eszköztár kifejlesztése során az élményközpontú matematika-oktatás és a matematikai művészet kiemelkedő nemzetközi képviselőivel dolgoztunk együtt és közreműködésükkel tizenöt témakörben csaknem negyven interaktív foglalkozáshoz sikerült gazdag elméleti háttéranyagot és a foglalkozások megvalósításához szükséges eszközöket létrehoznunk. Az elgondolásunk az volt, hogy költségtakarékos ráfordításokkal a legtöbb iskolában viszonylag egyszerűen előteremthető eszközökkel végrehajtható, elsősorban papír alapú matematikai-művészeti műhelyek anyagait bocsássuk a felső tagozatos és középiskolai pedagógusok rendelkezésére. 
Reméljük, hogy egy-egy tanórán az általunk javasolt rendhagyó programmal sikerülhet a diákok közül minél többet megnyerni a matematikai ismeretek kreatív alkalmazási lehetőségei felfedezésének és a tudás örömteli elsajátításának. Bízunk benne, hogy a gyűjtemény számos matematikatanár és legalább annyi művészetpedagógus hasznos kézikönyvévé és matematikai-művészeti „szerszámkészletévé” válik.
Szemléletváltás az oktatásban: kompetencia és élmény
Korunkban a társadalmi, gazdasági, kulturális változások rendkívüli mértékben felgyorsultak, nap mint nap hatalmas mennyiségű információt kell feldolgoznunk. A ma iskolájának olyan kompetenciákkal volna érdemes felvérteznie a tanulókat, amely képessé teszi őket a változásban való helytállásra, az együttműködésre, a kihívások egyéni és közösségi szintű kezelésére és az egész életen át való tanulásra. A matematikai kompetencia egyike az oktatásban fejlesztendő kulcskompetenciáknak. Azonban a tisztán elvont matematikát, mint tudományt tanító hagyományos módszerek mára elavulttá váltak. A matematika, mint minden más tudomány, olyan gyorsan fejlődik, hogy az új tendenciákat és a matematikai kutatások határterületein keletkező izgalmas eredményeket lehetetlen a tantervekkel követni, azokba beilleszteni. Szemléletváltás szükséges a matematikaoktatásban is. 
A kor kihívásainak megfelelő iskolai matematikaoktatásnak sokkal gyakorlatiasabbnak, szemléletesebbnek, használhatóbbnak, élményközpontúbbnak kell lennie és mindenekelőtt örömtelibbé, vonzóbbá kell válnia. Miközben az átadott ismeretek természetesen a matematikával, mint tudománnyal sem lehetnek ellentmondásban. Mindezt a hétköznapi tanári gyakorlatban megvalósítani nem könnyű feladat. Sokféle úton lehet a célt elérni, amelyből ez a munkafüzet egy alternatív megközelítést választott: a matematikát interaktív, cselekvő formában a képzőművészeteken, játékos tevékenységeken keresztül szeretné megszerettetni és megismertetni. Célunk a tanárok kezébe egy olyan segédkönyvet adni, amely a mindennapi tanítási gyakorlatba beépíthető, látványos, figyelemfelkeltő eszközöket és mindemellett korrekt matematikai ismereteket tartalmaz. 
A matematikatanítás vizuális, játékos, élményközpontú megközelítésének komoly módszertani háttere van, kezdve Jerome Bruner, Dienes Zoltán, vagy Varga Tamás munkásságával. Újabban olyan nemzetközi interdiszciplináris közösségek is hatékonyan képviselik ezt a szemléletet mint az amerikai gyökerű Bridges Organization (www.bridgesmathart.org), a budapesti székhelyű International Symmetry Association (www.symmetry.hu) vagy a szintén magyarországi központú Experience Workshop – International Math-Art Movement (www.experienceworkshop.hu). A kreatív, játékos tevékenységeken alapuló oktatás minden területen a megértés alapú tanulást segíti elő, ami a matematikában különösen fontos tényező. Manapság nem elhanyagolható az oktatásban a motiváció szerepe, hiszen a gyerekeket annyi látványos inger éri a hétköznapi élet minden területén, amivel az iskolának nem könnyű felvennie a versenyt. Márpedig a tantárgy megszerettetése az egyik kulcsa a hatékony tanulásnak. Ez a könyv ehhez szeretne segítséget nyújtani. Grigore Moisil román matematikus szavai szerint: „Egy matematikus azért foglalkozik matematikával, mert valami szépet lát benne, valami érdekeset, ami tetszik neki, s ami felkavarja őt, gondolkodásra, elmélyedésre, álmodozásra készteti. A képzelet maga is információforrás.” Késztessük hát a diákokat gondolkodásra az alkotáson és a játékosságon keresztül! 
Az eszköztár tartalma
Eszköztárunk tizenöt anyagát négy fejezetbe rendeztük. A fejezetek nem önállóan elkülöníthető matematikai vagy művészeti témaköröket képviselnek, az egyes anyagok között voltaképpen olyan sok és sokféle kapcsolat adódik, hogy számos más csoportosítás is lehetséges lett volna… Puzzling Symmetries című első fejezetünkben négy anyag található. Slavik Jablan és Ljiljana Radovic, a vizuális matematika (visual mathematics) interdiszciplináris területének, valamint a szimmetria kutatás (Symmetry Studies) és a csomó-elmélet (knot theory) nemzetközi hírű képviselőiként kutatási területeik csaknem mindegyikéből élményszerű, interaktív ízelítőt adnak részletes műhely cikkükben (workshop article). A cikk szimmetria tanulmányokkal kapcsolatos részei a kötet szinte mindegyik anyagának feldolgozásához hasznos ismereteket kínálnak. Robert Fathauer, a NASA egykori mérnökének, jelenleg pedig a Bridges Organization matematikai-művészeti kurátorának összeállítása a moduláris síklefedések és a téridomok kutatásának összekapcsolhatóságát mutatja be, minden idők legismertebb matematikai képzőművésze, M. C. Escher nyomdokaiba lépve. Kötetünk egyik szerkesztője, Oláhné Téglási Ilona, az egri egyetem tanára, a játékos matematika-oktatás szakértője osztálytermi körülmények között is könnyen kivitelezhető tangram- és gyufaszál-játékokat ajánl több kompetencia együttes fejlesztésére. Stettner Eleonóra, matematikus, az ÉlményMűhely nemzetközi közösségének kutatási koordinátora különleges mintázatú mőbiusz szalagokkal vezet be a gráfok és fríz szimmetriák világába.
Könyvünk Arabesques and Quasicrsystals című második fejezetét Jay Bonner, az iszlám ornamentika és design világhírű szakértője, az iszlám világ több szentélyének restaurátora által kifejlesztett oktatási eszközkészlet nyitja, amely beavat az iszlám művészet bonyolult geometrikus díszítményei készítésének rejtelmeibe. Jean-Marc Castera designer, számos jelentős építészeti projekt résztvevője az iszlám mintázattervezés további módozatait ismerteti és a mintázatok tervezése során szerezhető felismeréseket a kvázikristályok kutatásának eredményeivel is összefüggésbe állítja. Reza Sarhangi, a világ legnagyobb matematikai-művészeti közösségének, a Bridges Organization-nek az elnöke, a perzsa művészet szakértőjeként az ősi iszlám motívumkincsének alkalmazását különleges téridomokon mutatja be.
Tricky Structures, Playful Perspectives című harmadik fejezetünk élén Tamás F. Farkas képzőművész saját művészeti és tudományos szempontból is egyaránt elmélyült tanulmányozásra érdemes alkotásainak műhelytitkait osztja meg játékos foglalkozások keretében. F. Farkast követve mindenki bebizonyíthatja, hogy a „lehetetlen” alakzatok létrehozatala nemhogy nem lehetetlen, de talán nem is annyira nehéz, feltéve, ha az ember birtokában van a szükséges matematikai ismereteknek. Georg Glaeser neves osztrák matematikus, számos könyv és matematikai képes album szerzője, tanítványával Lilian Wieser-rel különös kalandra hívják a diákokat. A dél-amerikai őslakosok szerepébe képzelve magunkat arról spekulálhatunk, hogy milyen matematikai ismeretekre lehetett szükség a Nazca-fennsík gigantikus ábráinak elkészítéséhez. Kötetünk szerkesztője, Fenyvesi Kristóf, a finnországi Jyväskyläi Egyetem kutatója és több matematikai-művészeti szervezet munkájának irányítója Szabó Ildikó matematikatanárral, az ÉlményMűhely pedagógiai koordinátorával közösen jegyzett összeállításukban Richard Buckminster-Fuller híres kupolájának osztálytermi megépítésébe és Orosz István anamorfózisai nyomán az anamorfózis-készítés geometriájába vezetnek be. Dirk Huylebrouck, a Leuveni Egyetem matematikusa, híres tudománynépszerűsítő és Tempus projektünk belgiumi koordinátora egy térbeli fraktálfa és a hosszúkás lufikból megépíthető Sierpinski-piramis „receptjét” bocsátja a könyv felhasználóinak a rendelkezésére.
Paper Sculptures című zárófejezetünket George Hart, a nemzetközi matematikai-művészeti szcéna egyik sztárjának, az amerikai Stony Brook Egyetem matematikus professzorának és a Bridges közösség egyik vezetőjének papírmodulokból szellemes egyszerűséggel összeállítható téralakzataival ismertet meg. Ezt követi Rinus Roelofs matematikai szobrászművész anyaga, amely minden idők egyik legkiemelkedőbb művészeti-tudományos géniusza, Leonardo Da Vinci különleges téridomainak a modellezéséhez kínál különleges megoldásokat. Ferhan Kiziltepe török matematikus azt mutatja meg, hogy bámulatosan egyszerű geometrikus papíralakzatokból miként hozhatunk létre összetett esztétikai élményt nyújtó művészi kompozíciókat. 
Az élményközpontú matematika-oktatás papíralapú példáit felvonultató könyvből természetesen a „műfaj” legősibb képviselője, az origami sem maradhat ki. Napjainkban már széleskörűen elfogadott az origami geometriai jelentősége és ezzel együtt a matematika-oktatásban játszott szerepe is világszerte növekszik. Gyűjteményünk utolsó cikke ezért az origami geometriai lehetőségeinek neves ismerői, a lengyel Burczyk-házaspár módszereibe enged bepillantást.
 
Hogyan használjuk ezt a könyvet?
A könyv egyedi tulajdonságainak köszönhetően kivehető lapokat tartalmaz, amelyet a tanárok a lehetőségeik és igényeik szerint tudnak fénymásolni és diákjaiknak szétosztani. A tanárnak minden esetben fontos nem csak elmélyednie a kiválasztott témában, hanem magát a foglalkozást is gondosan meg kell terveznie és a műhely megtartása előtt fontos „élesben” is kipróbálnia. A foglalkozások végrehajtásánál fontos, hogy a tanár inkább kevesebbet tervezzen mintsem többet annál, mint amennyit a rendelkezésre álló időkeretben végre lehet hajtani. Fontos továbbá a műhelyek felfedezésközpontú pedagógiai módszerek szerinti felépítése és vezetése, illetve az eredményes ismeretelsajátításhoz és a kreativitás kibontakoztatásához szükséges fesztelen, oldott hangulat megteremtése, a csoportmunka és a közös diszkussziók motiválása, valamint a műhely lépéseinek végrehajtásában esetleg lemaradók türelmes, érdeklődő segítése. 
A kötet anyagaihoz számítógépes alkalmazások is tartoznak, amelyek az alábbi internet címen érhetők el: http://vismath.ektf.hu/exercisebook
Acknowledgements
Ezúton köszönjük a Tempus programban résztvevő 8 partnerintézmény képviselőinek a kitartó, konstruktív munkát. Köszönet a University of Jyväskylä, Belgrade Metropolitan University, University of Novi Sad, Serbian Academy of Sciences and Arts, ICT College of Vocational Studies, Sint-Lucas School of Architecture, University of Applied Arts Vienna dogozóinak, s a konzorciumvezető Eszterházy Károly College munkatársainak.

Adventures on paper: ingyenesen letölthető matematikai-művészeti feladatgyűjtemény nem csak matematikaórára! Kiadta az egri Eszterházy Károly Egyetem, szerzői a matematika élményközpontú oktatásának jeles nemzetközi képviselői. Szerkesztették: Fenyvesi Kristóf, Oláhné Téglási Ilona és Prokajné Szilágyi Ibolya. Megjelent angol és szerb nyelven.

A kiadvány és a hozzá tartozó GeoGebra szoftercsomag INGYENESEN LETÖLTHETŐ: INNEN!

Ausztria, Belgium, Finnország, Magyarország és Szerbia nyolc intézményének összefogásával indult útjára az Európai Unió által támogatott Visuality & Mathematics – Experimental Education of Mathematics through Visual Arts, Sciences and Playful Activities című Tempus projekt. A 2012-2014 között megvalósított nemzetközi vállalkozás egyik fő célkitűzése olyan oktatási tartalmak, módszerek és taneszközök kifejlesztése volt, amelyek hozzájárulhatnak a matematika élményközpontú oktatásához, ezáltal is vonzóbbá és szerethetőbbé téve a sok diák által nehezen megközelíthetőnek vagy éppenséggel unalmasnak tartott területet. Matematikusok, képzőművészek, oktatási szakemberek, gyakorló tanárok és egyetemi hallgatók által alkotott interdiszciplináris közösségünkkel a matematika kulturális kontextusának kreatív, játékos újrafelfedezésére törekedtünk. Egyrészt a matematikai és a művészeti tartalmak összekapcsolására tettünk kísérletet, másrészt pedig arra, hogy a felső tagozatos és a középiskolai matematika tananyag néhány központi elemét a mindennapi életből vett problémák köré szervezzük.

Kiadványunk egy olyan oktatási eszköztár, amely mindenekelőtt a matematikai ismeretek és a kreatív, képzőművészeti alkotótevékenység játékos formában is feldolgozható összefüggéseire hívja fel a figyelmet. Az eszköztár kifejlesztése során az élményközpontú matematika-oktatás és a matematikai művészet kiemelkedő nemzetközi képviselőivel dolgoztunk együtt és közreműködésükkel tizenöt témakörben csaknem negyven interaktív foglalkozáshoz sikerült gazdag elméleti háttéranyagot és a foglalkozások megvalósításához szükséges eszközöket létrehoznunk. Az elgondolásunk az volt, hogy költségtakarékos ráfordításokkal a legtöbb iskolában viszonylag egyszerűen előteremthető eszközökkel végrehajtható, elsősorban papír alapú matematikai-művészeti műhelyek anyagait bocsássuk a felső tagozatos és középiskolai pedagógusok rendelkezésére. 

Reméljük, hogy egy-egy tanórán az általunk javasolt rendhagyó programmal sikerülhet a diákok közül minél többet megnyerni a matematikai ismeretek kreatív alkalmazási lehetőségei felfedezésének és a tudás örömteli elsajátításának. Bízunk benne, hogy a gyűjtemény számos matematikatanár és legalább annyi művészetpedagógus hasznos kézikönyvévé és matematikai-művészeti „szerszámkészletévé” válik!

Ezúton köszönjük a Tempus programban résztvevő 8 partnerintézmény képviselőinek a kitartó, konstruktív munkát. Köszönet a University of Jyväskylä, Belgrade Metropolitan University, University of Novi Sad, Serbian Academy of Sciences and Arts, ICT College of Vocational Studies, Sint-Lucas School of Architecture, University of Applied Arts Vienna dogozóinak, s a konzorciumvezető Eszterházy Károly College munkatársainak.

PRÓBÁLD KI AZ ANYAGOKAT ÉS KÜLDD EL TAPASZTALATAIDAT az info@elmenymuhely.hu címre!

Hozzászólások  (0)

 


[2013-06-02 18:01]

Az idő még rövidebb története. Haász Katalin kiállításának megnyitója a Helsinki Magyar Kulturális és Tudományos Központban

2013. május 22-én a Helsinki Magyar Kulturális és Tudományos Központban megnyílt Haász Katalin Az idő még rövidebb története című kiállítása. A tárlat 2013. augusztus 2-ig látogatható. A megnyitón elmondott beszédem írásos változata az alábbiakban olvasható:

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, mielőtt a kiállítást megnyitnám, egyetlen kérdés maradt, Szent Ágostoné, amely így hangzik: „Mi az idő? Megmagyarázza ezt valaki könnyen és röviden?” (Szent Ágoston, Vallomások, XIV. fejezet.)

Haász Katalin Az idő még rövidebb története című kiállítása talán ebben a nevezetes dilemmában is segíthet bennünket eligazodni. „Tehát mi az idő? Ha senki nem kérdezi tőlem, akkor tudom. Ha azonban meg kell magyaráznom a kérdezőnek, akkor nem tudom.” (Uo.) Szent Ágoston több mint 1600 éve rögzített meditációi érvényesek itt és most, időszerűek a mi számunkra is. Haász Katalin pontosan ezt a valamit, az időnek az emberi gondolkodás történetében körkörösen ismétlődve visszatérő kérdését járja körül, egy elnyúló hurkokba bonyolódó, mégis világos iránnyal vezetett, letisztult és légies vonalrendszer variációit ismételgetve.

A különféle idő-felfogásokat a változás, a viszonylagosság és a keletkezés megfigyelése kapcsolja össze. Az időfogalmak történetének ebben az összetett hálózatában marad alul újra és újra Akhilleusz Zénon teknősbékájával szemben; itt jelöli ki az örök szubsztanciákat Arisztotelész; itt figyelmeztet minden idők elrendeltségére a Prédikátor; itt nyer időt Seherezádé ezeregy éjszakán keresztül mondott meséivel; itt ébred rá az örök visszatérés gondolatára Nietzsche; innen indul útjára Wells időgépe; itt ízleli meg a Madeleine süteményt Proust hőse; itt kel át Einstein az Elbán; itt vész el Kafka földmérője; de még Borges is csak ennek az időlabirintusnak a foglyaként állíthatja fel az „idő újabb cáfolatát”. Azonban a gondolkodás absztrakcióitól lépjünk most közelebb Haász Katalin vizuális absztrakcióihoz! Tegyük fel a kérdést: voltaképpen, hogy is néznek ki ezek a különféle idők, van-e az időnek formája, alakja?

Az antik görögség az időt három alakban képzelte el. Az oroszlánfejű, embertestű Kronoszt egy kígyó öleli át, négy szárnya a négy évszakot jelképezi és két kulcsot tart a kezében. Ez a groteszk szörnyeteg a történelem mérhető ideje, az idő, amiben mi halandók osztozunk és ami el fogja nyelni az életünk. Mellette áll Kairosz, a megfelelő pillanat, a kivételes alkalom istene: hátából és bokájából szárnyak nőnek, kezében mérleg, aminek egyik serpenyőjét saját maga felé billenti. A mai kiállítás képeit szemlélve viszont a legfontosabb a minden pillanatot önmagába gyűjtő és folyvást visszatérő örökkévalóság ideje: Aión. Szimbóluma a teljes, osztatlan körvonal, egy olyan alapforma, aminek az ereje a Haász Katalin képein megnyíló és egymásra hajló íveket is áthatja. Aión a dolgok kezdete, a természet elnémíthatatlan és megbéklyózhatatlan teremtője. Az Aiónból való részesülés, Kronosszal ellentétben nem maga alá gyűri, hanem jótékonyan átváltoztatja, felemeli a személyiséget. Ez a spirituális megértésből táplálkozó levitáció Haász Katalin eloldódó alakzatainak is a sajátja.

Néhány hónappal ezelőtt, a világ legnagyobb matematikai-művészeti közösségét egybegyűjtő Bridges Világkonferencia előkészítése során olasz matematikus és fizikus kollégáim egy olyan cikkel jelentkeztek, ami abból a feltételezésből indult ki, hogy Aión egy nevezetes mozaikábrázolásán, az idő-isten nem a megszokott időkereket, hanem egy mőbiusz-szalagot tart a kezében. Két kérdés merül fel: (1) Mi az a mőbiusz? (2) Miért érdekes mindez?

(1) Mőbiuszt készíthetünk papírcsíkból, ha a szalagot egyszer megcsavarjuk és a végeit összeragasztjuk. Így egy olyan felületet kapunk, aminek topológiai értelemben nincs „külseje” és „belseje”, azaz csak egyetlen oldala és éle van. A topológiai értelemben vett közönséges felületeknek a mőbiusszal szemben két oldaluk van. Ez annyit tesz, hogy elvileg anélkül járhatók be az egyes oldalaik, hogy az élen, azaz a felület határán át kellene hatolnunk a másik oldalra. Ilyen felületek esetében van értelme a felület külsejéről és belsejéről beszélni. A mőbiusz esetében, azonban nincsen. Ha egy teljes fordulattal körbementünk a felületen és azt hisszük, hogy ezáltal átjutottunk a „túloldalra”: tévedünk. Valójában a túloldal nem létezik. Ahhoz pedig, hogy visszaérjünk a kezdőpontra, két teljes fordulatot kell tennünk.

(2) A mőbiusz szalagot August Ferdinand Möbius és Johan Benedict Listing írta le először 1858-ban. Explicit megjelenése Aión antik kultikus ábrázolásán a forma tudatos alkalmazására utal, ami nem csak matematikatörténeti, de „idő-történeti” szempontból is lényeges spekulációkra ad alkalmat. Csakhogy, van itt egy probléma. Az olasz kollégák által bemutatott sentinumi mozaikon az Aión társaságában szereplő alakok – a kép előterében karjára dőlő földistennő, Tellus, és körülötte játszadozó gyermekei, az évszakok – a szalagnak éppen azt a részét takarják ki, amelyből kiderülne, hogy egyszer vagy kétszer tekeredik a körszalag... Aión titkát nem fedhetjük fel, tulajdonképpen eldönthetetlen, hogy mőbiusz-e az a forma, amit Aión sentinumi ábrázolásán láthatunk.

Az azonban teljességgel bizonyos, hogy a Haász Katalin képein ábrázolt alakzat mőbiusz, a forma, amit festőjük immár több mint egy évtizede kutat. Tény az is, hogy kutatásaiban Haász Katalin egy megszállott tudós módszerességével halad. A forma analízisét kísérletek – transzformációk és projekciók – sorozata követi. Az alapforma 2003-as megjelenése után 2004-ben holografikus tanulmányokat, 2005-től a mőbiusz gömbfelületen való elrendezésének, 2007-ben többszörösen egymásba kapcsolt kiterjesztésének, 2009-ben pedig a mőbiuszok összehurkolásának, majd 2010 és 2012 között a mőbiusz-szalagok árnyékának, azaz az alakzatok síkra vetített projekciójának a példáit látjuk. Haász Katalin mőbiuszai 2007-ben hatolnak be az idő történetébe, amikor a művésznő egy kiállításának a Tér-Idő címet adja. A formatani tanulmánysorozat ebben a pillanatban alkotói programmá érik, s a festői munkát támogató papír, műanyag és fém mőbiusz-modellek is önálló kisplasztikai minőségben bukkannak elő.

Első pillantásra, akár azt is gondolhatnánk, hogy a képlet egyszerű: Haász Katalin programja az időképfestészet nyugati, allegorizáló hagyományába torkollt, azzal az újdonsággal, hogy a képein nem kaszával vagy homokórával hadonászó alakok, a néző szeme előtt megvénülő férfiak, egy lépcsőn lesazzézó női akt, elfolyó számlapok, vagy a kandallópárkányra helyezett óra alatt váratlanul megjelenő gőzmozdony, hanem egy sajátos topológiai tulajdonságokkal bíró geometriai objektum, egy művészi megformáltságú mőbiusz áll jelölőként és utal – külsődleges jelentéskapcsolatokon nyugvó képzettársítások szerint – az idő bizonyos felfogására... Azonban máris tarthatatlanná válik ez a gondolat, mert pillantásunk nem állapodhat meg, nem időzhet el tétlenül az allegorikusan megértett mőbiuszon, mint valamiféle kényelmes tanulságon. Tekintetünk elindul a keresztül-kasul burjánzó vonalrendszer pályáit követve és máris mozgásban, pontosabban a mozgásban, a változásban, a viszonylagosságban, tehát valamiféle időben, a forma idejében vagyunk. De a forma ideje, az idő formája-e?

Az op-art mozgásillúziókat gerjesztő festményeit gyakorta a kinetikus művészet felől magyarázzák. Haász Katalin képei nem sorolhatók az op-arthoz, de a kinetizmus iránti elkötelezettségüket mi sem bizonyítja jobban, mint az az eljárás, amit a művész az itt bemutatott 2010-13 között festett képek elkészítése során alkalmazott: „Egy Möbiusz-szalagot vízszintes felületre, ′merőlegesen′ rögzítettem, mint árnyékvetőt. Az időbeosztást a szalag óránkénti vetülete határozta meg. Óránként egy, összesen 11 körvonal készült, úgy, hogy a szalag szélének (ami egy, de önmagában párhuzamos vonal) vetületét rajzoltam le. Tehát az árnyék, mint tónus kitöltötte a rajzolt körvonalat. A Nap reggel 8-tól este 18-ig félig ′körbejárta′ a Möbiuszt, mely vektoriálisan a tér minden irányára utal. A Nap beesési szöge által, az árnyékok leképezése egy geometriai-vonalrendszert ad ki.” (A művész közlése.)

A mőbiusz, mint minden a matematika szabályai által meghatározott alakzat független az időtől. Haász Katalin mőbiusz-napórája egy kozmikus mobil és vetítőgép is egyben, aminek a működéséhez szükséges környezetbarát energiát az univerzum szolgáltatja és amelynek az a célja, hogy a matematikai objektum időtől való függetlenségét felfüggesztve az abszolút formát belemártsa a változásba, a viszonylagosságba. Mivel itt projekciókról van szó, képi síkon és egyben a képek síkján történik meg minden. Az idő tulajdonságait jelölő mőbiusz, immár nem csak külsődleges jelentéskapcsolatokon keresztül utal az időre, hanem átalakul, viszonylagossá válik: a forma átformálása révén kisajátítja, a mőbiuszt a saját képére formálja az idő.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, mielőtt a kiállítást megnyitnám, egyetlen kérdés maradt, Szent Ágostoné, amely így hangzik: „Mi az idő? Megmagyarázza ezt valaki könnyen és röviden?”

Elhangzott: 2013, május 22., Helsinki

Hozzászólások  (0)

 


[2013-04-09 07:32]

Dionüsziánus biopolitika: Kerényi Károlyról Makaóban

Előadásom a Makaói Egyetemen2013. április 12-14-én a Makaói Egyetem Nature, Time, Responsibility című konferenciáján vettem részt. Kerényi Károly halálának 40. évfordulójára emlékezve előadásomban az alábbiakról beszéltem:

Dionysian Biopolitics: Nature, Time, Responsibility and Karl Kerényi′s Concept of Indestructible Life

Dionysos, scholar of religion Karl Kerényi′s last book, is a grand attempt at reinterpreting zoe (ζωη), the Greek concept of indestructible life, which he distinguishes from bios (βίος), finite life. In Kerényi′s view, the meaning and sensual experience of zoe was expressed in its richest form in the Cretan beginnings of the Dionysos cult. The major characteristics of this cult, as Kerényi described, were much beyond the cultural, sexual, and political limits of the Christian interpretations of life and nature. Searching for modern analogies to zoe, Kerényi explains the idea in relation to molecular biology′s “minimum definition of life”. In spite of the fact that Kerényi′s book contains only minor references to contemporary philosophy, the philosophical consequences of his interpretations of Dionysos are radical and implicitly contribute to the outlining of an alternative biopolitical discourse. By the affirmation of the indestructible life and animality, Kerényi proposes a new humanism that steps beyond the limits of Kantian anthropology and also takes a radically different perspective than the Heideggerian philosophy of being. According to Kerényi′s investigations, since this alternative humanism, which is based on the radical recognition of the individuality and diversity of different life forms, was once possible in an earlier stage of human culture, it is possible to animate it anew in order to reshape how zoe is understood and therefore lived. Through such, our relation to nature and time thereby undergoes a Dionysian transvaluation, which assigns us new responsibilities.


Nature Time Responsibility Conference - Macau 2013

Hozzászólások  (0)

 


1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11